Az állattartó épületben munka folyik, ahol az állat igényei mellett biztosítani kell a munkafolyamatokhoz szükséges humán feltételeket is. Elsődleges szem­ pont, hogy az alapvető munkafunkciók többletenergia-ráfordítás nélkül baleset- mentesen legyenek elvégezhetők. Mindezek miatt gondosan meg kell tervezni azokat a közlekedési sávokat, ahol a gondozó mozog figyelembevéve az általa használt munkaeszközök funkcionális űrméretét.

  A közlekedő útvonalaknak könnyen tisztántarthatóknak, bur­koltaknak és csúszásmentesnek kell lenniük. Lehetőleg kerülni kell a közlekedő utak törését, a lépcsők, lejtők közbeiktatását, az összefüggő munkafolyamatok során. Alapelv, hogy a jól áttekinthető építészeti terekben könnyebb és hatéko­nyabb a gondozói munka, ami nem jelenti azt, hogy az állatnak és az embernek azonos belmagasságú, azonos minőségű épületrészeket kell biztosítanunk. 

A takarmányozás, az almozás a kitrágyázás, a tojásgyűjtés, a fejés stb. min­dennapos munkafolyamatainak térbeli „kiszolgálása'’ alapvetően határozza meg a munkavégzés minőségét. A ritkábban végzett munkáknál, pl. a mélyalom kitárolása évenként egyszer-kétszer megengedhető olyan többlettevékenység, mint az állatok kihajtása, elválasztó karámok bontása stb., amik napi munkafolyamatok végzésénél már kerülendők. 

Fontos tudatosítanunk, hogy hol milyen munkáknál lehet csak fedett, fedett és zárt, vagy hol szükséges hőszigetelt akár fűthető tereket biztosítanunk a gondozók számára. Vannak épületrészek, ahol az állatnak van nagyobb szüksége melegre (pl. a sertés fiaztatóknál a malacok részére) és a gondozónak hűvösebb levegő is megfelel, vagy a gondozónak kell melegebb terület (pl. a fejőházban a fejőaknában dolgozók részére), és az állat nem igényli az intenzív fűtött helyisé­get. Ezeket a különböző igényeket építészeti eszközök és épületgépészeti berendezések (pl. sugárzó helyi fűtés) együttes alkalmazásával kell kielégítenünk.

Az állattartó épület kialakítása és a környezetvédelem között szoros összefüggés van. A trágyakezelés módja meghatározó szempont a környezetszennyezés szempontjából, amit maga a tartástechnológia határoz meg, az épületet úgy cél­ szerű kialakítani, hogy a környezetkímélő, Magyarországon sok helyen gazdaságosan alkalmazható almos tartás ne jelentsen aránytalanul több élőmunka igényt, mint a hígtrágyás technológiák. Az almos tartás esetén általában olcsóbb és igénytelenebb szerkezeti kialakítású épületeket tervezhetünk, és a legtöbb gazdaságban már meglévő mobil gépesítést alkalmazhatjuk, amennyiben a tervezés során a gép működési űrszelvény „igényeit' figyelembe vesszük.

A levegő-, vízszennyezés veszélye átgondolt telepítéssel (uralkodó szélirány, domborzati viszonyok stb.) csökkenthetők. 

A környezetvédelem fontos része a táj- és településkép védelme. Nem mind­ egy, hogy állattartó épületeink építészeti képe, minősége vizuálisan rontja vagy javítja egy-egy természeti táj (kültelki, tanyasi jellegű telepítés), vagy kialakult építészeti környezet (belterületi, porta jellegű telepítés) képét. Természetesen az állattartó épület alapvetően gazdasági – üzemi épület, de rendezett jól funkcio­náló kialakításával jó arányú tömeg és homlokzati formálásával harmonikus anyaghasználatával kell hogy tükrözze az ott dolgozók emberi méltóságát, ter­mészet és állat szeretetét, gazdálkodói tudatát 

Az alapok a vázas építési rendszer esetén ún. pontalapok (pilléralapok), hossz­ falas szerkezeteknél általában sávalapok. Az alapok manapság leggyakrabban betonból (csömöszölt kivitel) vagy igényesebb esetben vasbetonból készülnek. Az állattartó épületeknél normál talajviszonyok esetén különösebb speciális alapozási módokra általában nincs szükség és az általános építőipari szabályok az érvényesek. 

Rácspadlós padozat építése esetén az alatta lévő trágyagyűjtő csatorna kiala­kítását összhangba kell hoznunk az épület alapozási rendszerével. Meglévő épületek átalakításánál új aknák, csatornák létesítésnél különösen ügyelnünk kell az épület alapjainak védelmére. 

Az egész épület alatt építendő trágyagyűjtő medence, vagy sok csatorna esetén már érdemes ún. lemezalapot készíteni vasbetonból. A trágyagyűjtőknél kü­lönösen ügyelni kell a betonszerkezetek jó kivitelezésére, szulfátálló cement használatával meggátolhatjuk az ún. betonkorróziós folyamatokat. 

A falazatok készülhetnek: különböző minőségű égetett téglából, különböző módon készített vályogból (földből), ritkábban betonból, de készülhetnek fából, fémből sőt műanyagból is. Állattartásban a falazatoknak többfajta funkciója le­hetséges térelhatárolás funkciója mellett, hőszigetelés, szélvédelem, a tartószer­ kezet védelme. 

A hőszigetelés szempontjából megkülönböztetünk egyrétegű és többrétegű falakat. Az egyrétegű falak anyagukban megfelelő vastagságban kielégíthetik a hőszigetelés követelményeit (pl. tégla-, vályogfalak). A többrétegű falak (ún. szendvicsfalak) általában kisebb hőszigetelői képességű vagy kisebb tömegű, de megfelelő kopásállóságú (fém – fa) anyagból készülnek hőszigetelő réteg közbeiktatásával. 

Az állattartó épületekben folyó technológiáktól függően egyes falazatok ke­vésbé használhatók, ill. egyes falazatok használatának módját érdemes megfon­ tolni. Figyelembe kell vennünk a különböző tartásmódok mennyben kívánnak ún. zárt technológiát, fokozott fertőtlenítési igényt, vagy nedves technológiákat gondolnunk kell a falazatokra ható mechanikai hatásokra és az állat viselkedé­séből, tulajdonságából adódó követelményekre. 

Porózus anyagú téglafalak jó légáteresztők (lélegeznek) de nedves technológiáknak fokozott fertőtlenítési igényeknek kevésbé felelnek meg. Különösen igaz ez a vályog anyagú falakra, amelyek azonban igen jó pára- és hőgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkeznek. Vályogfalaknál ügyelnünk kell arra, hogy például a sertés képes a falat megbontani amennyiben közvetlenül nem védjük valamilyen szerkezettel. A téglafalak nedvesség elleni ellenállását fokozhatjuk jó minőségű vakolatokkal (cement vakolat) vagy akár különböző szigetelő jel­ legű burkolatokkal. A vályogfal vízszigetelése közvetlenül a fal felületén nem jó megoldás, mert a fal természetes szellőzési igényét zárjuk el. Vályogfalú épületekben nedves technológiájú helyiségeknél általában téglafalak közbeiktatása ajánlatos. 

Többrétegű falak használata esetén a határoló külső – belső réteg anyagát, minőségét az épület funkcionális követelményeinek megfelelően rugalmasan választhatjuk meg. 

A fém kéregfelületek megfelelő keménységgel rendelkeznek, könnyen mos­ hatók, fertőtleníthetők, általában nagy tisztaságot követelő különleges technológiák alkalmazásával lehet használatuk indokolt az állattartásban. A falburkoló fémlemezek nagy része korrózióálló, de ügyelnünk kell a rögzítő- és kapcsoló- elemek korrózióvédelmére is. 

A fafelületek „állatbarát' felületek, de kevésbé fertőtleníthetők, bár jól szerkesztett falaknál megfelelő felületvédelemmel (kiszellőztetett falak) mosásuk is lehetséges. A fakonzerváló (gomba-, rovar-, tűzvédelem) szerek használatánál ügyelnünk kell arra, hogy belső térben az állatra, az emberre veszélytelen szereket használjunk. 

Rétegelt falaknál használhatók a különböző fa-cement-műanyag „keverékekből' készült lemezek, amelyek közül több megfelelő ütésállósággal, moshatósággal, tűzvédelemmel rendelkezik. Kisebb nagyobb méretű lemezek haszná­latánál a lemeztáblák csatlakozó sávjának a megoldására kell ügyelnünk. 

Állattartó épületek építésénél a rétegelt falak hőszigetelő anyagának kiválasztásánál gondolnunk kell arra, hogy a különböző rágcsálók előszeretettel találnak búvóhelyet a külső és belső kéreg között a szerves anyagú hőszigetelésekben. Beépítésre a rágcsálókat taszító szilikát jellegű vagy ásvány-bazalt anyagú hőszigetelők használata javasolható. 

Az állattartás környezeti feltételeiről szóló részben lásd az aljzat kiemelt hő­ technikai jelentőségét az állattartásban. Az állat elsődleges tartózkodóhelye az istállópadló, ami lehet almozott és alommentes. Az alommentes istállópadló a „szükséges rossz', hiszen az állatok többsége a puha „fészekszerű' pihenőhelyet kedveli. Különösen érzékenyek a padló minőségére az intenzív termelésre kitenyésztett fajták. Az állat élettani tulajdonságainak is jól megfelelnek a ter­mészetes „alapanyagból' készített padlók: döngölt agyagpadló, keményfa padló. Szintén hagyományos aljzatok közé sorolhatjuk a téglapadlókat is. 

A döngölt agyagpadló kb. 25 cm vastagon készített aljzat, amit általában mély­ almos tehénistállókban, juhhodályban, lóistálló boxban kedvelnek. Az agyagpad­ lót szigorúan fagymentes időben készíthető rétegenként terítve, döngölve. 

Döngölt agyagpadló esetén a vizelet elvezetéséről gondoskodni nem kell, a vizelet jelentős részét az alom veszi fel a többi rész elszivárog. Természetesen az agyagpadló karbantartásáról fokozottan gondoskodni kell szemrevételezéssel, javítással, elfertőződés esetén talajcserével. A keményfa padlók Magyarországon általában az olcsóbb akácfából készülnek. Készülhetnek hagyományos deszkákból, pallókból általában a pihenőtérben (sertések) megfelelőek. Ahol az állat intenzívebben mozog ott inkább kemény fakocka alkalmazása javasolt. A deszkapadlók az intenzív terhelést a közlekedő jellegű részeken kevésbé bírják és síkosságuk nehezíti az állatok mozgását. 

A szilikát anyagú téglapadlók élére állított téglából homokra ágyazva jó teherbírásúak, közepes kopásállóságúak és viszonylag meleg aljzatot biztosítanak az állat számára. 

A hagyományos jellegű padlók mellett leggyakrabban használt aljzat az egy­ szerű beton padló almozva vagy mérsékelten almozva, ill. almozatlanul. A be­ ton előnye a jó kopásállóság, hátránya, hogy az állat számára anatómiai adottságai miatt túl rideg – kemény, valamint alom nélkül hideg felületet ad. 

A betonpadló felületi kivitelezésére (levében simított padló, cementsimítás) nagy gondot kell fordítani, hiszen az állati vizelet, de különösen a fejésnél keletkezett tejsav a rosszul kezelt felületen beszivárogva a betonpadló morzsoló­dását, tönkremenetelét eredményezheti. Különösen a fejőházakban szükséges saválló burkolat készítése vagy betonfelület készítése esetén ajánlatos szulfát­ álló cement használata. Mindenfajta tömör padló, így a betonpadló készítésénél is gondolni kell a megfelelő lejtések (1,5-3,0%-os lejtés) képzésére, folyókák, összefolyók beépítésére. Alom használata esetén kettős szűrővel ellátott trágya- lé-összefolyót kell alkalmazni, amely időszakonként könnyen tisztítható. 

A betonfelület ridegségét, negatív hőszigetelési tulajdonságát különböző felületű rétegek használatával csökkenthetjük. Alommentes tömör padló használata esetén talán az egyik legmegbízhatóbb padlóburkolat a betonaljzatra terített aszfalt. 

Az aszfalt rugalmasságot biztosít, viszonylag meleg, mivel hézagmentes jól tisztítható, fertőtleníthető, tartós burkolat. Jól kivitelezve kevés karbantartást igé­nyel. Az aszfalt hátránya, hogy kivitelezése speciális szakembert és gépet igényel. 

Pillérek, teherhordó vázszerkezet anyaga: fém, beton, fa. 

A fémszerkezetek lehetnek: könnyű- és nehézfém tartókból gyártottak. A könnyűszerkezetek általában üreges profil szerkezetek acélból vagy alumíni­umból. A nehézfém szerkezetek anyaga a melegen hengerelt acélszelvény.

Az állattartó épületekben a fémszerkezeteknél, az acéltartóknál fokozott a korrózióveszély. Ezért célszerű a szerkezeteket a zárt technológiák használata esetén a belső állattartó tértől úgy megvédeni, hogy a tartószerkezet a külső tér­be kerül A térelhatároló falazat védi a szerkezetet az agresszívebb belső hatások ellen. Hasonló okból a fém keretgerendák alsó síkjára érdemes a hőszigetelő álmennyezetet szerelni. 

A betonpillérek és gerendák készülhetnek a helyszínen vagy előre gyártva. A helyszíni gyártásnál megfelelő tervezés, kivitelezés esetén különösebb probléma nem merülhet fel. Az előregyártott betonszerkezetek elemei gyakran acél szerkezetekkel kapcsolódnak egymáshoz. Ezeknek az elemeknek a korrózióvédelmére ügyelnünk kell. Fokozott védelmet és gondozást igényel a három­ csuklós betonszerkezeteknél az ún. vonórúd (612., 614. ábra). A vonórúd a szer­ 

kezet állékonyságát biztosítja. 

A fából készült pillérek és tartók Magyarországon a mezőgazdaságban leg­ gyakrabban fenyőből és akácból készülhetnek. 

A fenyőfa kiváló építőfa, könnyen megmunkálható, viszonylag hosszú, pon­tosan meghatározható keresztmetszetű, építőfa készíthető belőle. A fenyőfa használata állattartó épületekben javasolható, de ügyelni kell a részletekre: leg­ fontosabb, hogy mindig ki tudjon száradni, a különböző kapcsolódó helyeken zugok ne maradjanak. 

A tetőfedés elsődleges feladata: a vízszigetelés biztosítása. A héjazat anyagának megválasztását lényegesen befolyásolja a tető formája, a tető lejtése, az épület funkciója, a tartószerkezet kialakítása. Az állattartásban a következő anyagú fe­dések használata javasolható leggyakrabban: nád, cserép, pala, fém profillemez. 

A nádtető szükséges lejtése min. 35-40°. A nádtető ősi tetőfedő anyag, kiváló a hőcsillapítása és jó a páraáteresztő képessége. A merinói juh hodályának lefedéséhez Magyarországon a nádtető felel meg a legjobban. Az állatok intenzív páraleadása ellenére télen sincs az állatok egészségét veszélyeztető páralecsa­pódás. Az ammónia a nádtetőn „átdiffundál', így a hodály levegőminősége jó, a juhok gyapja nem sárgul. A nád további előnye, hogy viszonylag rossz minőségű tetőszerkezetre is feltehető, tehát egyenletlen keresztmetszetű, olcsó rúdfa szerkezetek is használhatók. A nád használatánál ügyelni kell a tűzvédelemre fontos a szabályos villanyszerelés, a villámvédelem biztosítása, kéményeknél a szikrafogók használata. 

A különböző gyártmányú cserepek fedésként általában 35-45° lejtésű tetőkre alkalmasak. A cseréptető nagy előnye, hogy könnyen javíthatók és pótol­ hatók. 

A palatetők közül az állattartásban leginkább a hullámpala használata terjedt el az elmúlt évtizedekben. A hullámpala ridegsége, viszonylag nehéz önsúlya ellenére népszerű tetőfedő anyag, mert olcsó, egyszerű alépítményt igényel, egyszerűen kivitelezhető, az állattartásban használt épületek tetőszerkezetének meredeksége és a hullámpala fedés által igényelt hajlásszög (15-20°) gyakorlatilag azonos. 

A hagyományos hullámpala anyaga az egészségre káros azbeszt, ezért a jövőben használatát lehetőleg mellőzni kell. 

A fém profillemez fedések egyre több fajtája jelent meg Magyarországon. A fém hullámtrapéz stb. lemezek könnyűek, viszonylag egyszerűen szerelhetők, egyszerű tartószerkezetet és minimálisan 8-10°-os tetőhajlást igényelnek. A hajlított fémlemezek különleges felületbevonatokkal készülnek, melyek mind­ egyike korróziómentességet biztosít, gyártanak speciális páralecsapódás elleni védelemmel ellátott lemezeket is. A lemezek térelhatároló falként, szendvicsfa­ lak kéregszerkezeteként is használhatók.