ÉPÍTSE meg SERTÉSTELEPÉT favázas könnyűszerkezetes megoldással!
A sertéstartásban alkalmazott tartástechnológiák megfelelő megválasztása és alkalmazása a kulcs a telep hatékony kialakításához és működtetéséhez. Szeglemezes tetőszerkezetünk és pillérvázas épületeink korszerű, minden igényt kielégítő és költséghatékony megoldást kínálnak a sertésistállók és telepek kialakításához is.
Kérdése van?
Hívjon Most!
+36/20/803 79 57
+36/20/523 41 93
SPÓROLJON MILLIÓKAT
AKÁR 30 MÉTER FESZTÁV
TÖKÉLETESRE TERVEZVE
KÖNNYEN ÉS GYORSAN ÉPÍTHETŐ
KORLÁTLAN BŐVÍTHETŐSÉG
SPÓROLJON MILLIÓKAT – A FA TETŐ (ÉS PILLÉR) AZ IGAZI, A FÉM FELEJTHETŐ
A fa tető és pillér szinte az állattartás igényeihez van kitalálva. Egyszerre olcsóbb és jobb, mint a fém. Olcsóbb, mert az alapanyag kedvezőbb árú. Jobb, mert időtállóbb. A fa nem rozsdásodik, nem kezdi ki az állattartásban előforduló ammónia, egyéb gázok. A trágyával ugyanis nem kell közvetlenül érintkezniük, hiszen a levegő PH-ját változtatják meg, és az okozza a korróziót. Tehát nincs az a trükk, ami teljes védelmet nyújtana, a levegő mindenütt ott van. Ha az acél pillér épületen kívül van, akkor is csak késlelteti a korróziót. Ha a fémet horganyozták, a csavarok meghúzásánál, vagy más felületi sérülésnél indul meg előbb utóbb a rozsdásodás. Az egyetlen megoldás a fa.
IDŐTÁLLÓ ÉPÜLET
Az épületre 10 év szavatosságot vállalunk, mert alapanyagaink és technológiánk minősége ezt garantálja. A nyugati mezőgazdasági épületek ma is leggyakrabban fából készülnek. Évszázadokon keresztül ez hazánkban is így volt. A részletekre persze odafigyelünk: a szerkezetet például érdemes magasított betonalapra helyezni, hogy az ne érjen a trágyalébe, a fát annak gomba és kártevők elleni védekezésképpen impregnáljuk. Az impregnálás során bór-sóoldatot is kap, ami kellemetlen ízű, de ártalmatlan állatainak, segítségével elkerülhető, hogy a fát megrágják.
AKÁR FÉM PILLÉRREL IS ELKÉSZÍTJÜK
Természetesen, ha ragaszkodik a fém pillérekhez, nem akadály, kombinálható a fém pillér a fa tetőszerkezettel
LEGYEN TÖKÉLETESEN TERVEZVE
A jó mezőgazdasági épületben a tenyésztési, termelési feltételek gazdaságos beruházással és üzemeltetéssel megvalósíthatók. Így figyelembe kell venni pl az állat viselkedési igényeit, agrár és gépészeti technológiát, optimális munkavégzés körülményeit, gazdaságos építést és üzemeltetést. Összeszedtünk sok tippet, de tudunk ajánlani mezőgazdasági építészt, vagy technológust is.
ÖNRE SZABOTT MÉRETEK
Méretezés: napelemet, technológiát (pl etetőt, itatót,) álmennyezet súlyát, szélterhet (ha oldalról zárt, vagy szeles külterületen van) mi betervezzük, amennyiben tájékoztat igényeiről.
A TECHNOLÓGIÁVAL ÖRÖKKÉ KOMPATIBILIS MARAD
Nagy fesztávú, hosszú élettartamú, jól karbantartható csarnokszerkezetet kap, ahol az épület kialakítása nem gátolja a technológiák későbbi cseréjét sem. (Az épület élettartama ugyanis lényegesen hosszabb, mint a technológiáé, így mindenképpen technológia független épületet érdemes építeni.)
KÖTETLEN ALAPRAJZ, KORLÁTLAN BŐVÍTHETŐSÉG
A vázas építési mód, amit mi alkalmazunk, azt jelenti, hogy az épület teherhordó tartószerkezete pilléreken nyugszik, nem pedig falakon, így az épület minden későbbi átépítési kötöttséget nélkülöz. Ilyenkor csak a pillérvázak kiosztásához kell alkalmazkodnunk. Az épület hosszában korlátlanul bővíthető marad.
RENDKÍVÜL KÖNNYEN ÉS GYORSAN ÉPÍTHETŐ
A pillérvázas építési mód nálunk az üzemünkben előregyártott elemek helyszíni építését jelenti, ezért rendkívül könnyen és gyorsan kivitelezhető
SPÓROLJON TOVÁBBI MILLIÓKAT
A pillérvázak összeállítása egyszerű. Kisebb épületek esetén akár saját magának összeállíthatja, megspórolva jelentős költséget.
GAZDASÁGOSABB ÜZEMELTETÉS
Az állatok pára, por és huzatmentes, száraz, tiszta levegőjű pihenőhelyet igényelnek. Ilyen épület szükséges a gazdaságos, nyereséges üzemeltetéshez. Mi ehhez jelentősen hozzá tudunk járulni, pillérvázas, hosszanti elrendezésű épületeink jól szellőztethetők, a tető kialakítása pedig a szárazságról gondoskodik.
AKÁR 30 MÉTER FESZTÁV
Innovatív technológiánknak köszönhetően akár 30 méter fesztáv is gazdaságosan kialakítható, közbenső alátámasztások nélkül.
ÉPÍTSE SZEGLEMEZES SZERKEZETTEL SERTÉSTELEPÉT
Annak érdekében, hogy a sertések kényelmesen érezzék magukat az istállóban, fontos, hogy figyelmet fordítsunk az állat környezeti, etológiai igényeire.
GAZDASÁGOSAN ÉS HATÉKONYAN
MŰKÖDŐ ÁLLATTENYÉSZTŐ TELEP
Számos országban a sertéstenyésztés és tartás hosszú hagyományokra vezethető vissza, amely sok esetben olyan örökségekkel jár, mint az idejétmúlt épületszerkezeti struktúrák, gazdaságtalan külső és belső kialakítások. Egy technológusnak sokszor nehéz dolga van a tervezés során a 20-30-40 éves épületekkel, amelyek több szempontból sem felelnek meg a modern technológiák adaptálásához, plusz költséget jelentve egy telepi rekonstrukció során. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a technológia funkcionalitása határozza meg az épület kialakítását és nem pedig fordítva. A férőhelyigényeknek és szabványoknak megfelelően kell tervezni egy istálló méretét, mely köré kell kialakítani a kutricákat, válaszfalakat, folyosókat.
AZ ÚJ ÉPÍTÉSŰ SERTÉSTELEP MELLETT
SZÁMOS ÉRVET LEHET FELSOROLNI:
- a külső és belső épület-méretekkel a tervező szabadon gazdálkodhat
- nem kell igazodni a régi épület-struktúrákhoz
- statikailag több tekintetben nem valósítható meg a mély lagúnás rendszer (bonyolult kivitelezés, félmegoldás a sekélylagúna)
- steril, új környezet fogadja az állatokat (nincs szükség hosszadalmas mosásra, fertőtlenítésre, a jelentősebb gazdasági/termelési hátrányt okozó fertőzésektől mentes lesz az új telep)
- a legmodernebb szellőzés-technológiák, szűrőrendszerek, zárt felhajtófolyosók alakíthatóak ki
HA AZ ANYAGI LEHETŐSÉGEK ADOTTAK,
MINDENKÉPPEN EGY ÚJ TELEP LEHET
A HOSSZÚ TÁVÚ MEGOLDÁS
A szeglemezes szerkezetek időt állóak és statikailag pontosak. Ezek az acél szerkezetekre is igazak, azonban az állatok tartására használt épületben az állatok gáz kibocsájtása a fémben rozsdásodást idéz elő. Nem véletlen, hogy a nyugati állat tartó farmokon a mai napig fával építkeznek.
A mi cégünk tüzihorganyzott acél szeglemezzel (garantáltan időt álló, minőség tanúsított) illetve C24 minőségű faanyaggal dolgozik, melyeknek ára jóval az acél alatt van. Így aztán nem csak az épület időtartalmát, hanem a pénztárcáját is kedvezőbb irányba billentheti.
SZÁMUNKRA FONTOS A MINŐSÉG ÉS FONTOS AZ ÖN ELÉGEDETTSÉGE MIND ANYAGIAKBAN, MINŐSÉGBEN ÉS GYORSASÁGBAN IS.
TARTÁSTECHNOLÓGIA ÉS ÁLLATJÓLÉT
Egy sertéstelep technológiai kialakításánál, persze a legfontosabb korlátozó tényező az anyagi lehetőség. így a tulajdonosoknak mérlegelnie kell az igények, a minőség és a lehetőségek között. Mivel a beépítendő eszközök használatát hosszútávra tervezzük (több tíz év) érdemesebb a minőségi anyagok mellett dönteni, még akkor is, ha az valamivel többe is kerül (a jót egyszer kell megvenni, a rosszat sokszor). Tartós használat esetén hamar felszínre kerülnek a gyengébb minőségű eszközök, melyek akadályozzák a zavartalan termelést. Érdemes utána járni a gyártók termékeinek minőségi megfelelősége után, milyen gyártástechnológiával állítják elő, milyen vastag az anyaga, a korrózióval szemben milyen garanciákat vállalnak stb. Mivel a sertések fizikai erejüknél fogva jelentős megterhelésnek teszik ki az anyagokat (leszorítok, karámok, etetők, válaszelemek) ezeknél kritikusan figyelnünk kell a minőségi anyagválasztásra.
Sok esetben érdemes számításokat kérni a technológusoktól a sertéstelepek várható energiafelhasználásáról, ugyanis a földgáz és elektromos üzemű fűtő és szellőztető rendszerek jelentős üzemeltetési költséget jelentenek. Fontos tehát odafigyelni az épületek szigetelésére, a fűtésrendszer megválasztására és a szellőző rendszer optimális beállításaira.
Minden, amit tudni kell az állattartás építészetéről
A levegő hőmérséklete inkább a fiatal állatoknál meghatározó környezeti fel tétel. Fontos tudatosítani, hogy az istállólevegő hőmérséklete és az állat hőérzete között lényeges különbség lehet. A pihenő állat hőérzetét lényegesen befolyásolja a pihenőhely milyensége, építészeti kialakítása. A pihenőhely lehet: tömör és rácspadlós. A tömör padló: almozott és alom nélküli.
Almozott padlónál, amennyiben megfelelő mennyiségű és minőségű (száraz) alom biztosított úgy az állat kevésbé kiszolgáltatott és szélsőségesebb hőingadozásokat is elvisel, természetesen nem elhanyagolva a huzatmentességet, és az elfogadható páratelítettséget.
Az alom nélküli vagy minimálisan almozott pihenőhelyen meghatározó az állat hőérzete szempontjából a pihenőhely padozatának anyaga, hővezetési tulajdonsága. A jó alommentes istállópadló kialakítása nehéz feladat, hiszen sok rétű fizikai, kémiai igényt kell kielégítenie. Kopásállónak és jó hőszigetelő képességűnek kell lennie egyben az ilyen padlónak, ami nehezen teljesíthető feltétel. Az 1960-as, 70-es években folytatott istállópadló kutatások sem voltak képesek a hagyományos keményfa, akácfa padlóknál jobb almozatlan szilárd padozatot létrehozni. Az alom nélküli, de különösen a rácspadlós vagy battériás pihenőhelyeken az állat fokozottan ki van szolgáltatva a környezeti hatásoknak, ami igényes épületgépészeti ellátást és drágább épületszerkezeti megoldásokat kíván.
Az állattartó épületben munka folyik, ahol az állat igényei mellett biztosítani kell a munkafolyamatokhoz szükséges humán feltételeket is. Elsődleges szem pont, hogy az alapvető munkafunkciók többletenergia-ráfordítás nélkül baleset- mentesen legyenek elvégezhetők. Mindezek miatt gondosan meg kell tervezni azokat a közlekedési sávokat, ahol a gondozó mozog figyelembevéve az általa használt munkaeszközök funkcionális űrméretét.
A közlekedő útvonalaknak könnyen tisztántarthatóknak, burkoltaknak és csúszásmentesnek kell lenniük. Lehetőleg kerülni kell a közlekedő utak törését, a lépcsők, lejtők közbeiktatását, az összefüggő munkafolyamatok során. Alapelv, hogy a jól áttekinthető építészeti terekben könnyebb és hatékonyabb a gondozói munka, ami nem jelenti azt, hogy az állatnak és az embernek azonos belmagasságú, azonos minőségű épületrészeket kell biztosítanunk.
A takarmányozás, az almozás a kitrágyázás, a tojásgyűjtés, a fejés stb. mindennapos munkafolyamatainak térbeli „kiszolgálása'’ alapvetően határozza meg a munkavégzés minőségét. A ritkábban végzett munkáknál, pl. a mélyalom kitárolása évenként egyszer-kétszer megengedhető olyan többlettevékenység, mint az állatok kihajtása, elválasztó karámok bontása stb., amik napi munkafolyamatok végzésénél már kerülendők.
Fontos tudatosítanunk, hogy hol milyen munkáknál lehet csak fedett, fedett és zárt, vagy hol szükséges hőszigetelt akár fűthető tereket biztosítanunk a gondozók számára. Vannak épületrészek, ahol az állatnak van nagyobb szüksége melegre (pl. a sertés fiaztatóknál a malacok részére) és a gondozónak hűvösebb levegő is megfelel, vagy a gondozónak kell melegebb terület (pl. a fejőházban a fejőaknában dolgozók részére), és az állat nem igényli az intenzív fűtött helyiséget. Ezeket a különböző igényeket építészeti eszközök és épületgépészeti berendezések (pl. sugárzó helyi fűtés) együttes alkalmazásával kell kielégítenünk.
Az állattartó épület kialakítása és a környezetvédelem között szoros összefüggés van. A trágyakezelés módja meghatározó szempont a környezetszennyezés szempontjából, amit maga a tartástechnológia határoz meg, az épületet úgy cél szerű kialakítani, hogy a környezetkímélő, Magyarországon sok helyen gazdaságosan alkalmazható almos tartás ne jelentsen aránytalanul több élőmunka igényt, mint a hígtrágyás technológiák. Az almos tartás esetén általában olcsóbb és igénytelenebb szerkezeti kialakítású épületeket tervezhetünk, és a legtöbb gazdaságban már meglévő mobil gépesítést alkalmazhatjuk, amennyiben a tervezés során a gép működési űrszelvény „igényeit' figyelembe vesszük.
A levegő-, vízszennyezés veszélye átgondolt telepítéssel (uralkodó szélirány, domborzati viszonyok stb.) csökkenthetők.
A környezetvédelem fontos része a táj- és településkép védelme. Nem mind egy, hogy állattartó épületeink építészeti képe, minősége vizuálisan rontja vagy javítja egy-egy természeti táj (kültelki, tanyasi jellegű telepítés), vagy kialakult építészeti környezet (belterületi, porta jellegű telepítés) képét. Természetesen az állattartó épület alapvetően gazdasági – üzemi épület, de rendezett jól funkcionáló kialakításával jó arányú tömeg és homlokzati formálásával harmonikus anyaghasználatával kell hogy tükrözze az ott dolgozók emberi méltóságát, természet és állat szeretetét, gazdálkodói tudatát
Az alapok a vázas építési rendszer esetén ún. pontalapok (pilléralapok), hossz falas szerkezeteknél általában sávalapok. Az alapok manapság leggyakrabban betonból (csömöszölt kivitel) vagy igényesebb esetben vasbetonból készülnek. Az állattartó épületeknél normál talajviszonyok esetén különösebb speciális alapozási módokra általában nincs szükség és az általános építőipari szabályok az érvényesek.
Rácspadlós padozat építése esetén az alatta lévő trágyagyűjtő csatorna kialakítását összhangba kell hoznunk az épület alapozási rendszerével. Meglévő épületek átalakításánál új aknák, csatornák létesítésnél különösen ügyelnünk kell az épület alapjainak védelmére.
Az egész épület alatt építendő trágyagyűjtő medence, vagy sok csatorna esetén már érdemes ún. lemezalapot készíteni vasbetonból. A trágyagyűjtőknél különösen ügyelni kell a betonszerkezetek jó kivitelezésére, szulfátálló cement használatával meggátolhatjuk az ún. betonkorróziós folyamatokat.
A falazatok készülhetnek: különböző minőségű égetett téglából, különböző módon készített vályogból (földből), ritkábban betonból, de készülhetnek fából, fémből sőt műanyagból is. Állattartásban a falazatoknak többfajta funkciója lehetséges térelhatárolás funkciója mellett, hőszigetelés, szélvédelem, a tartószer kezet védelme.
A hőszigetelés szempontjából megkülönböztetünk egyrétegű és többrétegű falakat. Az egyrétegű falak anyagukban megfelelő vastagságban kielégíthetik a hőszigetelés követelményeit (pl. tégla-, vályogfalak). A többrétegű falak (ún. szendvicsfalak) általában kisebb hőszigetelői képességű vagy kisebb tömegű, de megfelelő kopásállóságú (fém – fa) anyagból készülnek hőszigetelő réteg közbeiktatásával.
Az állattartó épületekben folyó technológiáktól függően egyes falazatok kevésbé használhatók, ill. egyes falazatok használatának módját érdemes megfon tolni. Figyelembe kell vennünk a különböző tartásmódok mennyben kívánnak ún. zárt technológiát, fokozott fertőtlenítési igényt, vagy nedves technológiákat gondolnunk kell a falazatokra ható mechanikai hatásokra és az állat viselkedéséből, tulajdonságából adódó követelményekre.
Porózus anyagú téglafalak jó légáteresztők (lélegeznek) de nedves technológiáknak fokozott fertőtlenítési igényeknek kevésbé felelnek meg. Különösen igaz ez a vályog anyagú falakra, amelyek azonban igen jó pára- és hőgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkeznek. Vályogfalaknál ügyelnünk kell arra, hogy például a sertés képes a falat megbontani amennyiben közvetlenül nem védjük valamilyen szerkezettel. A téglafalak nedvesség elleni ellenállását fokozhatjuk jó minőségű vakolatokkal (cement vakolat) vagy akár különböző szigetelő jel legű burkolatokkal. A vályogfal vízszigetelése közvetlenül a fal felületén nem jó megoldás, mert a fal természetes szellőzési igényét zárjuk el. Vályogfalú épületekben nedves technológiájú helyiségeknél általában téglafalak közbeiktatása ajánlatos.
Többrétegű falak használata esetén a határoló külső – belső réteg anyagát, minőségét az épület funkcionális követelményeinek megfelelően rugalmasan választhatjuk meg.
A fém kéregfelületek megfelelő keménységgel rendelkeznek, könnyen mos hatók, fertőtleníthetők, általában nagy tisztaságot követelő különleges technológiák alkalmazásával lehet használatuk indokolt az állattartásban. A falburkoló fémlemezek nagy része korrózióálló, de ügyelnünk kell a rögzítő- és kapcsoló- elemek korrózióvédelmére is.
A fafelületek „állatbarát' felületek, de kevésbé fertőtleníthetők, bár jól szerkesztett falaknál megfelelő felületvédelemmel (kiszellőztetett falak) mosásuk is lehetséges. A fakonzerváló (gomba-, rovar-, tűzvédelem) szerek használatánál ügyelnünk kell arra, hogy belső térben az állatra, az emberre veszélytelen szereket használjunk.
Rétegelt falaknál használhatók a különböző fa-cement-műanyag „keverékekből' készült lemezek, amelyek közül több megfelelő ütésállósággal, moshatósággal, tűzvédelemmel rendelkezik. Kisebb nagyobb méretű lemezek használatánál a lemeztáblák csatlakozó sávjának a megoldására kell ügyelnünk.
Állattartó épületek építésénél a rétegelt falak hőszigetelő anyagának kiválasztásánál gondolnunk kell arra, hogy a különböző rágcsálók előszeretettel találnak búvóhelyet a külső és belső kéreg között a szerves anyagú hőszigetelésekben. Beépítésre a rágcsálókat taszító szilikát jellegű vagy ásvány-bazalt anyagú hőszigetelők használata javasolható.
Az állattartás környezeti feltételeiről szóló részben lásd az aljzat kiemelt hő technikai jelentőségét az állattartásban. Az állat elsődleges tartózkodóhelye az istállópadló, ami lehet almozott és alommentes. Az alommentes istállópadló a „szükséges rossz', hiszen az állatok többsége a puha „fészekszerű' pihenőhelyet kedveli. Különösen érzékenyek a padló minőségére az intenzív termelésre kitenyésztett fajták. Az állat élettani tulajdonságainak is jól megfelelnek a természetes „alapanyagból' készített padlók: döngölt agyagpadló, keményfa padló. Szintén hagyományos aljzatok közé sorolhatjuk a téglapadlókat is.
A döngölt agyagpadló kb. 25 cm vastagon készített aljzat, amit általában mély almos tehénistállókban, juhhodályban, lóistálló boxban kedvelnek. Az agyagpad lót szigorúan fagymentes időben készíthető rétegenként terítve, döngölve.
Döngölt agyagpadló esetén a vizelet elvezetéséről gondoskodni nem kell, a vizelet jelentős részét az alom veszi fel a többi rész elszivárog. Természetesen az agyagpadló karbantartásáról fokozottan gondoskodni kell szemrevételezéssel, javítással, elfertőződés esetén talajcserével. A keményfa padlók Magyarországon általában az olcsóbb akácfából készülnek. Készülhetnek hagyományos deszkákból, pallókból általában a pihenőtérben (sertések) megfelelőek. Ahol az állat intenzívebben mozog ott inkább kemény fakocka alkalmazása javasolt. A deszkapadlók az intenzív terhelést a közlekedő jellegű részeken kevésbé bírják és síkosságuk nehezíti az állatok mozgását.
A szilikát anyagú téglapadlók élére állított téglából homokra ágyazva jó teherbírásúak, közepes kopásállóságúak és viszonylag meleg aljzatot biztosítanak az állat számára.
A hagyományos jellegű padlók mellett leggyakrabban használt aljzat az egy szerű beton padló almozva vagy mérsékelten almozva, ill. almozatlanul. A be ton előnye a jó kopásállóság, hátránya, hogy az állat számára anatómiai adottságai miatt túl rideg – kemény, valamint alom nélkül hideg felületet ad.
A betonpadló felületi kivitelezésére (levében simított padló, cementsimítás) nagy gondot kell fordítani, hiszen az állati vizelet, de különösen a fejésnél keletkezett tejsav a rosszul kezelt felületen beszivárogva a betonpadló morzsolódását, tönkremenetelét eredményezheti. Különösen a fejőházakban szükséges saválló burkolat készítése vagy betonfelület készítése esetén ajánlatos szulfát álló cement használata. Mindenfajta tömör padló, így a betonpadló készítésénél is gondolni kell a megfelelő lejtések (1,5-3,0%-os lejtés) képzésére, folyókák, összefolyók beépítésére. Alom használata esetén kettős szűrővel ellátott trágya- lé-összefolyót kell alkalmazni, amely időszakonként könnyen tisztítható.
A betonfelület ridegségét, negatív hőszigetelési tulajdonságát különböző felületű rétegek használatával csökkenthetjük. Alommentes tömör padló használata esetén talán az egyik legmegbízhatóbb padlóburkolat a betonaljzatra terített aszfalt.
Az aszfalt rugalmasságot biztosít, viszonylag meleg, mivel hézagmentes jól tisztítható, fertőtleníthető, tartós burkolat. Jól kivitelezve kevés karbantartást igényel. Az aszfalt hátránya, hogy kivitelezése speciális szakembert és gépet igényel.
Pillérek, teherhordó vázszerkezet anyaga: fém, beton, fa.
A fémszerkezetek lehetnek: könnyű- és nehézfém tartókból gyártottak. A könnyűszerkezetek általában üreges profil szerkezetek acélból vagy alumíniumból. A nehézfém szerkezetek anyaga a melegen hengerelt acélszelvény.
Az állattartó épületekben a fémszerkezeteknél, az acéltartóknál fokozott a korrózióveszély. Ezért célszerű a szerkezeteket a zárt technológiák használata esetén a belső állattartó tértől úgy megvédeni, hogy a tartószerkezet a külső térbe kerül A térelhatároló falazat védi a szerkezetet az agresszívebb belső hatások ellen. Hasonló okból a fém keretgerendák alsó síkjára érdemes a hőszigetelő álmennyezetet szerelni.
A betonpillérek és gerendák készülhetnek a helyszínen vagy előre gyártva. A helyszíni gyártásnál megfelelő tervezés, kivitelezés esetén különösebb probléma nem merülhet fel. Az előregyártott betonszerkezetek elemei gyakran acél szerkezetekkel kapcsolódnak egymáshoz. Ezeknek az elemeknek a korrózióvédelmére ügyelnünk kell. Fokozott védelmet és gondozást igényel a három csuklós betonszerkezeteknél az ún. vonórúd (612., 614. ábra). A vonórúd a szer
kezet állékonyságát biztosítja.
A fából készült pillérek és tartók Magyarországon a mezőgazdaságban leg gyakrabban fenyőből és akácból készülhetnek.
A fenyőfa kiváló építőfa, könnyen megmunkálható, viszonylag hosszú, pontosan meghatározható keresztmetszetű, építőfa készíthető belőle. A fenyőfa használata állattartó épületekben javasolható, de ügyelni kell a részletekre: leg fontosabb, hogy mindig ki tudjon száradni, a különböző kapcsolódó helyeken zugok ne maradjanak.
A tetőfedés elsődleges feladata: a vízszigetelés biztosítása. A héjazat anyagának megválasztását lényegesen befolyásolja a tető formája, a tető lejtése, az épület funkciója, a tartószerkezet kialakítása. Az állattartásban a következő anyagú fedések használata javasolható leggyakrabban: nád, cserép, pala, fém profillemez.
A nádtető szükséges lejtése min. 35-40°. A nádtető ősi tetőfedő anyag, kiváló a hőcsillapítása és jó a páraáteresztő képessége. A merinói juh hodályának lefedéséhez Magyarországon a nádtető felel meg a legjobban. Az állatok intenzív páraleadása ellenére télen sincs az állatok egészségét veszélyeztető páralecsapódás. Az ammónia a nádtetőn „átdiffundál', így a hodály levegőminősége jó, a juhok gyapja nem sárgul. A nád további előnye, hogy viszonylag rossz minőségű tetőszerkezetre is feltehető, tehát egyenletlen keresztmetszetű, olcsó rúdfa szerkezetek is használhatók. A nád használatánál ügyelni kell a tűzvédelemre fontos a szabályos villanyszerelés, a villámvédelem biztosítása, kéményeknél a szikrafogók használata.
A különböző gyártmányú cserepek fedésként általában 35-45° lejtésű tetőkre alkalmasak. A cseréptető nagy előnye, hogy könnyen javíthatók és pótol hatók.
A palatetők közül az állattartásban leginkább a hullámpala használata terjedt el az elmúlt évtizedekben. A hullámpala ridegsége, viszonylag nehéz önsúlya ellenére népszerű tetőfedő anyag, mert olcsó, egyszerű alépítményt igényel, egyszerűen kivitelezhető, az állattartásban használt épületek tetőszerkezetének meredeksége és a hullámpala fedés által igényelt hajlásszög (15-20°) gyakorlatilag azonos.
A hagyományos hullámpala anyaga az egészségre káros azbeszt, ezért a jövőben használatát lehetőleg mellőzni kell.
A fém profillemez fedések egyre több fajtája jelent meg Magyarországon. A fém hullámtrapéz stb. lemezek könnyűek, viszonylag egyszerűen szerelhetők, egyszerű tartószerkezetet és minimálisan 8-10°-os tetőhajlást igényelnek. A hajlított fémlemezek különleges felületbevonatokkal készülnek, melyek mind egyike korróziómentességet biztosít, gyártanak speciális páralecsapódás elleni védelemmel ellátott lemezeket is. A lemezek térelhatároló falként, szendvicsfa lak kéregszerkezeteként is használhatók.
SERTÉSISTÁLLÓK ÉS TELEPEK
A sertéstartásban alkalmazott tartástechnológiák nagyobb változatosságot mutatnak, mint a szarvasmarha ágazatban.
A hagyományosnak tekinthető fűtetlen, kifutós épületben elhelyezett moslékos takarmányozási rendszerek a közelmúltig az „intenzív' tartás (mesterséges megvilágítású, klimatizált épületben, almozás nélküli tartás) irányában változtak.
E telepek üzemeltetési tapasztalatai kevés kivételtől eltekintve nem igazolták az „intenzív' tartástechnológiák korszerűségét. A túlzott gépesítés, a korrózió elleni hatásos védelem hiánya és az ebből következő gyakori üzemzavarok, továbbá az energiaigényesség és a hígtrágya elhelyezési „gondjai' új utak keresésére ösztönöztek.
Elkészültek az újabb kísérleti sertésistállók és ezek kedvező tapasztalatai alapján megkezdődhetett a sertésistállók és telepek rekonstrukciója is. A zárt istálló jelleg megtartása mellett megfigyelhető a természetes megvilágításra és szellőzésre való törekvés. A legszembetűnőbb változás az, hogy a nagy mennyiségű hígtrágyát eredményező lemosásos, ill. rácsos padozatok és gravitációs trágyacsatornák helyett almozható, trágyaletolást lehetővé tevő sík padozatok és nyitott mechanikus trágyaeltávolítású csatornák kerültek előtérbe.